Első fejezet

Egy remek napnak nézek elébe! Imádok a madarak csicsergésére és a napsugarakra ébredni, hogy az egyszerűen csodálatos! Kellemes érzésem támad, és átjár a melegség. Óvatosan nyújtom ki az elaludt végtagjaimat, és még a maradék álomfoszlányokat a szememből kidörzsölöm. Zárt ajtómon keresztül hallom, ahogy anya a konyhában tevékenykedik. Éppen a reggeli tojásrántottát készíti, mielőtt még neki indulnék az Egyetemnek. Ha már itt tartunk, hamarosan az utolsó vizsgáimat írom, amire rengeteget készülök és ez kikészít, idegileg is. Rengeteg időt szánok a felkészüléseimre, de úgy érzem, mintha egyetlen egy órát se foglalkoztam volna vele.

Szinte kiugrom a meleg, puha ágyamból, hogy idejében elrendezzem magam. A szerényemhez bicegek, kinyitom a felső szekrényrészem ajtaját, és elém tárul szebbnél szebb darabok. Vagyis, csak látszólag azok, mivelhogy nagy a rendetlenség. A nagy tanulásban, még időt nem igazán szántam rá. A kiválasztott ruháimat kezembe véve, egy-két kiegészítővel indultam ki a szobám ajtaján, közvetlenül a mellette lévő ajtón be, a fürdőszobába. A helyiség elég nagynak tűnik, mivelhogy alig pár szekrény díszíti a falak túlnyomó részét. Egy zuhanykabin áll a sarokban, amit egy zuhanyfüggöny takar el. A 'szoba' hangulatát a halvány narancsszín képezi. Tökéletes összhangot ad. Díszítő elemként egy-két virág is megjelenik a kabin melletti kis polcon.

Az ajtót bezártam és a zárban lévő kulcsot elfordítottam, hogy nyugodtan letusolhassak. Azután levetettem ruháimat és egyenesen a szennyesbe dobtam, éppen a következő mosáskor beleteszem. Mindenemet levettem és a fülkéhez lépkedtem. Bemásztam és a csap alá álltam, amikor megnyitottam a kellemesen meleg, de nem túl forró víz zuhatagot, ami oly kellemes érzést nyújtott testemnek, hogy menten elaludtam volna. Annyi jóleső érzés támasztotta testem, hogy tényleg ideje lett volna magamra kenni, valamit, ami épp elveszi az éjszakai testszagomat. Nem volt túl nagy választék, így maradtam a kagyló szegélyénél elhelyező, óceán illatú tusfürdőnél. Kezembe vettem, kupakját lecsavartam, egy keveset a tenyerembe nyomtam. Elkezdtem elkenni az egész testrészeimen, még a hajamra is öntöttem egy keveset, ha már letusolok. A hajamon is szétkenem, és egy nagy habot készítek, majd lemosom a habköteget a fejemről. Hogy ez mennyire jólesik? Nem is tudtam, hogy ennyire remek érzés a zuhatag alatt álldogálni, miközben azon agyalok, hogyan teljesíthetném az utolsó vizsgáimat. De a langyos vízesés nem hagy gondolkodni. Alaposan lemosom magam, majd utána elzárom a csapot. Óvatosan kilépek a kabinból a szőnyegre, majd egy hozzám közelebb lévő polc felé nyúlok, ahol a törölközők sokasága van összehajtva. Anyám szereti, ha így vannak elrakva a dolgok a házban. Mármint a ruhák, vagy egyéb más összehajtani való kis darabok. A törölközőt kezembe vettem, széthajtottam és belegyömöszöltem magam, majd úgy kezdtem el magam - remélhetőleg szárazra - törölni. A hajamat is becsavartam, majd a ruháimért nyúltam, amit még az ajtón lévő akasztóra helyeztem el. Igaz, erről nem igazán meséltem, de ez annyira apró, hogy még én magam sem venném észre, ha nem itt laknék. 

Egy fekete melltartót vettem a kezem közé, elhelyeztem és a csatját összeillesztettem. Azután egy hozzá illő csipkés mintázatú, szintén fekete alsóneműt vettem kezembe, amit a lábaimon keresztül húztam fel. Szokásosan kedvenc nyári ruházatomat kaptam magamra, hiszen már a kinti idő szerint, hamarosan eléri a 28-29°C-ot. Ezért nem árt felkészülni! Az ajtóhoz léptem, a kulcs után kaptam és elfordítottam a zárban. Kattant egyet, tehát már nyitva van! A kilincshez érek bal jobb kezemmel, lenyomom és magam felé húzom. Alig teszem ki a lábam a fürdőből, anyámék elém érve érdeklődnek a barátom, Mark felől. Mi a helyzet közöttünk? A válasz egyszerű, minden a legnagyobb rendben! Mint mindig. 
-Naaa??? Hogy sikerült?? -érdeklődő hangnemben jöttek utánam, be a szobámba.
-Micsoda? -kérdeztem vissza, mivel abszolút fogalmam sincs mi felől érdeklődnek, ha nem Mark iránt.
-A randid .... Azt mondtad, később mesélsz róla, de eddig még csak hallani sem akartál erről! -nyafogást színleltek, de inkább anya.
-Anya! Mint mondtam, ez csak egy baráti összejövetel volt, a csoporttal! -megfordultam és most a konyha felé vettem az irányt. 
-Hmm... Az ösztöneim nem ezt súgták! -mégis miről beszél most? Apa úgy vigyorog, hogy már az félelmetes! 
-Woow... Mi volt reggel abban a kávéban,, hogy most olyan furcsán viselkedtek? -ekkor ütést éreztem a karomon, ami nem volt túl erős, de nem is olyan gyenge.. A fájó részhez kaptam hirtelen, miközben egy halk 'Aú'-t hallattam.
-Nem szép dolog viccet csinálnod a szüleidből, édes kislányom! -oktatott ki szigorú tekintettel édesapám. 
-Jó, igaz! Ne haragudjatok, de néha félelmetesen néztek rám, hogy az egyszerűen hihetetlen! -próbálom elmagyarázni, pontosabban. A lépcsőkön keresztül haladok le a nappali részlegbe és azon keresztül vágok a konyhába. A konyha pult mögé lépek, poharamat kezembe veszem és a pultra helyezem. Megfordulok a hűtő ajtajához, megfogom, kinyitom és a kedvenc gyümölcslevemet kikapva kezembe veszem, majd utána elengedem a hűtő ajtót, ami magától is bezáródik. Közben visszatekintek az üresen álló pohárkámra, ami arra vár, hogy megtöltsem a nekem szánt gyümölcslével. Persze a szüleimet ezzel szoktam reggelenként megkínálni, mielőtt még elmennének dolgozni. 
-Ma mikorra kell beérned az Egyetemre? -kérdezte anya, miközben a virágoknak szánt flakont kezdte megtölteni vízzel, hogy megöntözhesse legféltettebb ajándékait. Imádom a virágokat, de ez kezd betegessé fajulni. Ahogy a baráti képzelgéseik, Mark és köztem-i kapcsolat. 

Mark William, az egész Egyetem leghelyesebb sráca. Aranyos mosollyal, kék szemmel és éles arcvonásokkal rendelkezik és jó a humoral, amiért buknak az itteni lányok, de nem én. Én nem az ilyen pasikért rajongok, de már voltak képzelgéseim az ilyenekkel kapcsolatban. Anyáék persze úgy veszik, hogy ez egy amolyan rajongás iránta, de ezt valahogy nem érzem. Bocsi anya és apa, ez nem az én világom! 
-Ha minden igaz, akkor 11-re végzek! -számhoz emelem a gyümölcslével megtelt poharat, amiből egy jó nagyot kortyolok. 
-Helyes, ugyanis Melanie nénikéd, megkért, hogy hazafele jövet ugorj be hozzá! 
-Amint hazaérek, megteszem! -megnyugtatom kedves és szeretett szüleimet. Apa felpattant az álló helyzetéből és a holmijai felé ment. A cipője után kutakodott a cipők között. 
-Nos, akkor este találkozunk! Jók legyetek! -amint felhúzta cipőjét, leemelte a fogasról a kabátját és felénk indult meg. Először anyához, egy csókot nyomtak egymásnak, majd utána hozzám és az arcomra kaptam egy puszit. -És nem rosszalkodni a társakkal!
-Apa!! -szólok bele, de apa csak nevet és mosolyog rajtam, ahogy anya is.
-Na jól van, késésben vagyok! Este még beszélünk! -a bejárati ajtóhoz lépett, kinyitotta és már itt sem volt.
-Jó munkát, apus! kiáltotta utána, de hát zárt ajtón keresztül nem igazán hallotta, vagyis mérget vennék rá, hogy meghallotta.
-Tényleg, ideje lenne nekem is elkészülnöm! -lepődött meg, ahogy az órára pillantott. 
-Igen, nem ártana nekem is készülődnöm! A busz nem várakozik! -magam után gyorsan elpakolok és a holmijaim felé veszem az irányt. A lépcső irányában igyekszem a szobámba sietni. Az ajtómon lépek be, a táskám az ágyam mellett hever, egy fehér kabátka takarta el. 
-Elmentem, este találkozunk! -kiáltotta fel, hogy még a padlásról is egészen tisztán hallottam volna.
-Vigyázz magadra! Szeretlek! -kiáltottam le. Mindkettőjüket nagyon imádom! Hogy én is tisztába legyek, magamra kaptam a fehér kabát szerűségemet és a táskát a vállamra vettem. A házat körbejártam, nehogy áramon hagyjak valamit, amit nem kellene, azután indulhattam a bejárati ajtó felé, hogy felvegyem a még jó állapotú cipőmet. A megfelelő kulcsot leakasztottam a velem szemben lévő kulcscsomókon keresztül. A bejáraton kiléptem, magam után bezárva az ajtót, a zárba helyeztem és becsuktam. Kihúztam, majd a szokásos helyére, a kulcstartóba helyeztem, ami a kapu belsejénél volt elhelyezve. Kiléptem a kapun is, azt is becsuktam, ezt viszont felakasztottam és indultam is a buszmegálló felé. 

Rengetegszer fordulok meg ezeken a helyeken, szinte már mindenki a nevemen szólít, ami örömmel tölt el. Itt vannak a legjobb pékáruk, ahol minden egyes nap vásárolók. Istenem, még az illata is csábít! 
-Jó reggelt, Tiffany! Hogy érzed magad? -kedvesen köszöntött a pékárus, akit már lassan bácsikámnak nevezek. Felé pillantva rögvest az irányába indultam. -Tessék, ezt éppen neked sütöttem! -közelebb érve, felém nyújt 2-3 darab fahéjas csigát.
-Hmm... Még az illata is remek! Nagyon szépen köszönöm! -mosolyogni tudok kedvességén. -Mennyivel tartozom? -a táskám felé nyúlok, amikor hirtelen megállít.
-Ez ajándék a kedvenc vendégem számára! -kacsintott.. 
-Ohh, ezt nem szabad! Engedje, hogy kifizessem, ez lesz önnek is a legjobb! -a tárcámat gyorsan előkapom és átnyújtom a fahéjas csigák árát.
-Erre igazán nem volt szükség, de köszönöm! -engedelmesen elfogadta.
-Ugyan, nincs mit! -mosolyogva elköszönök és folytatom az utamat. Viszont az utamat az erdőn át kell tovább folytatnom, mint minden egyes nap. Ahogy bentebb érek az erdőbe, egyre jobban kezdem érezni, nincs valami rendben, hiszen tegnap még mindent virágok borítottak, kivéve egy részét, ahol a távolban egy nagy fényességet pillantottam meg. Haladtam előre, amíg meg nem érkeztem, viszont különlegesen fénylett. Ahogy közeledtem, egye jobban érzékeltem, a fényforrás a gombáknak kinéző valamikből árad, ami kör alakot ölt. Kíváncsiságom  most is eluralkodott rajtam és a 'kör' közepe felé léptem, amikor hirtelen még fényesebb lett minden és már egy ismeretlen helyen találtam magam.
-Hová tűnt minden? -körbenéztem, mielőtt még úrrá lenne rajtam a pánik.