-Mégis, hová érkeztem? -kérdeztem magamtól, hiszen kitől kérdezhetném.. Fejemet az ég felé emeltem, de nem az égboltot láttam, hanem.. -Hová érkeztem pontosan?? Hogy kerülök ide?? -rengeteg kérdés futott át az agyamon, amin szintén megválaszolatlanok maradnak. Ijedten forgatom a fejem, de csak egy épület belső részét látom, ami hasonlít egy kastélyhoz. Elfordítom magam és egy kristályhegy szerűség felé veszem az utam. Lassan közeledem, de ahogy elérem úticélomat, kezem automatikusan emelkedik. Fogalmam sincs miért, de ez a kristály-hegy egyre fényesebb és fényesebbé válik. Alig közeledem, egy apró hang üti meg füleimet, ami egyre hangosabb. Ijedtemben fogalmam sincs mit tegyek, sőt még elbújni sem volt idő, mivelhogy alig mozdultam meg, már itt termett egy furcsa teremtés, aminek sötét színű rókafarok és fülek díszelegtek rajta. Egy ezüst színű pálcát tartott a kezébe, aminek a végén egy kalitka szerű valami állt. Arca meglepettséget tükrözött, de szeme teljesen az ellentétét sugározta.
-Ki vagy és hogy kerültél ide?? -tette fel kérdését. A második részére már őszintén én is tudni szeretném a választ..
-Tiffany vagyok...-válaszoltam, ahogy csak tudtam..-Egy... kör közepébe lépve, találtam itt magam, ahogy az erdőbe sétáltam, éppen...
-Az erdőben??? Milyen kör?? Csak nem... A Boszorkánykör-ről beszélsz?
-Boszorkányk.. Mi??-kérdeztem vissza, hiszen biztosan jól hallottam-e?
-A Boszorkánykör segítségével kerültél Eldarya világába! -arcán nyugodtság telepedett.
-Eldarya világába?? -kérdeztem vissza..
-Talán süket vagy?? -most már mérgesnek tűnt.
-Neem, csak nem vagyok tisztában, hová is kerültem! -zavarodottan próbáltam elmagyarázni a helyzetemet, de ez egyáltalán nem segített, ahogy az sem, hogy nem akart végighallgatni.
-Jamoon! -kiáltott egy idegen nevet, majd pár másodperccel később már egy góliát szerű, furcsa kinézetű, izmos alkatú szörnyeteg jelent meg.
-Jamon megérkezni! Miiko parancsait követni!
Miiko?? Ki az a Miiko??
-Tömlöcbe vele! Addig, amíg el nem árulja a teljes igazságot! -szúrós szemmel nézett rám, mintha átvizsgálna.. A góliát Jamon felém pillantott, majd felém lépkedve nyújtotta karját, hogy elérjen, de én csak hátrálni tudtam, amíg a hátam nem ütközött akadályba.
-Kérem, nee... -kérleltem, hiába. Jamon elkapott, majd a vállára kapva cipelt végig a folyosón, -gondolom én - és az előteren át át,, egészen a lépcsőházig. A lépcsőn le. Előre nézve hosszú lépcső áll előttem, vagyis a végrehajtó előtt. És érzem, elég hosszú napnak nézünk elébe.
Pár óra elteltével egy sötét barlangnak kinéző kis helységben ébredtem fel. Abban bízva, talán csak egy rossz álom volt az egész, de nem.
-Ez sajnos a valóság! -kissé elszomorodtam, hiszen mostantól fogoly vagyok és nem mehetek haza többé. -Hogyan is tudnék innen elmenni, amikor még mindig itt gubbasztok egy sötét helyen, bezárva?!
Valamit ki kell találnom, itt nem maradhatok!
*Reccs*
-Huh? Ki van ott? -ijedtemben megugrottam egy pillanatra és próbáltam a hang irányába vaklálni, hátha egy fényforrást látok..
-Hát te lennél az új kiszolgáltatott? -kérdezte egy hang.
-Honnan tudsz a jelenlétemről? És ki vagy te?
-...-egy kissé elnevette magát, de az alakját nem látom.-Eldarya-ban gyorsabban terjednek a hírek, mint ahogy azt gondolnád!
-Ki vagy valójában? -hangom elcsuklott, de tartom a magabiztosságot.
-Nem az a lényeg, hogy én ki vagyok! -lépteit hallom közeledni a lépcső felől.-Gondolom szabad szeretnél lenni! *katt*
-Hát ez meg...?!
-Tessék! -kinyitotta, majd tárva nyitva hagyta.-De ez maradjon a mi titkunk! Megértetted?
-Igen..! -bólintottam és már itt sem voltam. Futottam, ahogy csak tudtam, minél messzebbre.
Az ismerős lépcsőfokokon túlra, át a folyosón, egészen a bejáratig. Boldogabbnak és szabadabbnak éreztem magam, de valaki a karomnál fogva rántott vissza.
-Nocsak, már megint te vagy az?! -kérdezte széles mosollyal az idegen. Amint tekintetemet az elkapómra szegeztem, egy mellkasnak ütköztem. Óvatosan megemeltem arcomat, ő széles mosollyal nézett vissza rám. Arca sápadtnak látszott, egyes területét megvilágította a Nap sugara, haja, rendezett, hosszú, kék színű. Szeme zöldes árnyalatú. Tökéletesnek bizonyult. -Elvitte a cica a nyelved? Vagy örülsz, hogy látsz?
-Huh..? -szinte elrugaszkodtam, úgy hátráltam el, karomat felszabadítva.
-Nem vagy egy értelmes lény! -összeszűkült szemekkel figyelt tovább.
-Kikérem magamnak! Igenis értelmes vagyok! -fölháborodtam.
-Bizonyítsd be, ha tudod!
Kezdett eléggé idegesíteni, de azt sem akarom, hogy lássa rajtam, biztosan ezt akarja elérni. Én pedig nem fogom hagyni magam!
-Öhm... A segítségedre van szükségem!
-Hogyan? -visszakérdezett felvont szemöldökkel és értetlen tekintettel.
-Arra gondoltam, mivel nem ismerek itt senkit, és nem tudom pontosan, hol is vagyok, ezért...
-...Ezért arra gondoltál, majd én segítek neked?! Mi hasznom van nekem belőle?
-Mivel nem bírod az egész lényemet, ez csak neked lenne jó, nekem viszont a legjobb lenne, ha visszamehetnék ahova igazán tartozom!
-A fejadagod nekem adod, milyen kedves tőled! Máris megkedveltelek! <3
Miféle fejadagról beszél? És pontosabban mire értette?
-Jól van... segítek neked! De ha viszont kell látnom téged, nem lesz köszönet érte!
-Ha befejezted, talán el is indulhatnánk! -érzem, hogy mindjárt eluralkodik rajtam a düh, a méreg és a hozzá hasonló érzések..
-Előbb el kell intéznem egy fontos dolgot, addig jobb ha nem is látlak, míg nem találok ki valamit! -miután ezt elmondta, el is indult, egyedül hagyva az ismeretlenbe...
-Hamarabb is eszedbe juthatott volna! -zsörtölődtem, majd alaposan körbenéztem, és feltérképeztem a helyet, de akkor egy hangot hallottam mögülem.
-Állj! Ki van ott! -a hangja erőteljesen hangzott.. És egészen "borsózott" a hátam... Azt hiszem, tényleg kezdek pánikba esni!
-Sajnálom! Nem akartam bajt okozni, csak vissza szeretnék jutni a családomhoz! -könyörögve kérleltem, miközben az idegen felé fordultam.
A tekintetem megakadt egy magas fickón, szőkés árnyalatú haján, izmos és kidolgozott testén, ami a némi ruhaanyag alatt mutatkozott, tökéletesen hozzáillő zöldes szempárjába nem meredtem el.
-Igazán sajnálom, ha megijesztettelek! -mintha egy kicsit bűnbánónak tűnne, de miért ő bánja az egész kialakult helyzetet?
-Nem, nem történt semmi, csak..
-Sajnálom, egy kissé túlreagáltam az első találkozásunkat! Leiften vagyok, a Szikrázó gárda tagjaként jeleskedem a Eldarya védelméért!
-Nagyon örülök, Tiffany vagyok! ... A Földről érkeztem.. De nem egészen pontosan tudom, hogyan kerültem ide! -mindent elmondtam, amit éppen akkor tettem és történt velem. Egyetértően bólogatott és ellátott néhány kedves és jó tanáccsal, ami talán a hasznomra válhat, amíg itt tengődöm.
-Nagyon sajnálom, hogy nem tudok többet mondani, de amikor úgy érzed, beszélni szeretnél róla... Rám mindig számíthatsz! -mosolygós tekintete még mosolygósabb lett, de némi szomorúság is látszott a szemében.. Igazán kedves volt tőle, hogy végighallgatott. Azt hiszem ... Hiányozni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése